Egy röpke hónap és megnyitja kapuit a napfény városának vízparti fesztiválja, a Szegedi Ifjúsági Napok, azaz a SZIN. A színes programsorban öt színpadon mintegy 150 fellépõ szórakoztatja a nagyérdemût négy napon át.

Vízpart, napsütés, zene

Mi kell ennél több ahhoz, hogy egy utolsó nagy fesztiválhajrával forduljunk a - még azért koránt sem közelgõ – suliszezonba. Augusztus záró hétvégéjén a Szegedi Ifjúsági Napok minden esélyt megad, hogy ne felejtsük el az idei nyarat sem. A Tisza adott, a napsütéses órák száma itt a legtöbb kis hazánkban, zene pedig lesz bõven, a hazai pop-rock ipar alapköveivel és nemzetközi sztárokkal gazdagon meghintve.

Hamarabb volt, mint a Woodstock

Ki gondolná, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok egy évvel a Woodstocki Fesztivál elõtt, 1968-ban indult, ezzel a hazai fesztiválok õse, ahová az ország minden pontjáról elindultak a fiatalok, s korábban nem is történt meg, hogy egyszerre ennyi fiatal szórakozott az utcán? Ráadásul olyan zenekarok is felléphettek, melyek - javarészt szövegeik miatt – általában nem nagyon kaptak fellépési lehetõséget. Sokáig szinte az egész város teret adott a SZIN-nek, több helyszínen voltak koncertek, megteltek a terek és parkok és pezsgett a Tisza-part. A rendszerváltás után többnyire klubokban, „õrlángon” mûködött a fesztivál, majd a 2003-tól számítjuk a SZIN újkori történelmét, amikor is a Partfürdõre került a helyszín, a Szegedi Ifjúsági Ház szervezésével. A SZIN hamar a hazai fesztiválpiac meghatározó szereplõjévé vált újra, s bár egy idõre érezhetõen változott a szervezõgárda, idén újra az Ifjúsági Ház vette kezébe az irányítást.

A megújulás éve: 2016

Elõször is: a 2016-os SZIN minden eddiginél látványosabb külsõt kap. A SZINezõk gigantikus virágok, növények és állatok társaságában, egyedi fesztivál-környezetben bulizhatják végig a szegedi nyár utolsó hétvégéjét. Több program is várja a Tisza-partra látogató népes seregletet, mint korábban, mûfaji határokat átlépve a dancefloor és a retro alappilléreitõl kezdve a balkáni trombitazenén, az elektro hip-hopon, a melankolikus neo-soulon vagy a d&b ütemeken át a változatos hazai könnyûzenei szcéna legjobb bulicsinálóig. És van élet a zenén túl is: könnyfakasztó stand-up komédia, hagyományápoló táncegyüttes és színházi elõadás is szórakoztatja a nagyérdemût. De a legfontosabb, az a fíling, amit egy vízparti ellazulós fesztivál nyújtani tud, kiszakadva a hétköznapok nyûgébõl, ahogy azt a Magna Cum Laude is igyekezett összefoglalni a SZIN himnuszában: Na jól van, elengedem magam, Hogy a Tisza tisztára mossa agyam. Valami ilyesmire számíthatunk idén is.