Benzinfaló izomautók, bikinis autómosó lányok, táncoló autók, nehézsúlyú Big Foot-ok, élõ bika rodeó és 100% rock and roll immáron 15. alkalommal vették be a Monostori Erõdöt az amerikai autók ahétvégén. A Nemzetközi Amerikai Autó Fesztiválon nehéz volt eldönteni, hogy a gyönyörû V8-as járgányokra, a vadul ugráló bikákra, vagy a szexi csajokra szegezzük-e a tekintetünket, és akkor még az esti bulikról nem is beszéltünk. Mirõl is szól a rendezvény, amely évrõl-évre egyre nagyobb tömegeket vonz? Ha tömören össze akarjuk foglalni, akkor 4 nap színtiszta Amerika, a teljes szabadságérzése. Egy ízig-vérig dögös fesztivál, ahol az adrenalin löketektõl felpörögve egymás után veted bele magadat a látványos és izgalmas programokba. Kezdjük akkor a legfontosabbakkal, az autókkal. Egyszerûen gyönyörûek, régiek, újak (képtelenség lenne minden évjáratot itt felsorolni), a formák, a színek, a krómok, ahogy csillognak, villognak, szögletesek, kerekek, egyszerûen úgy érzi magát az ember, mint Gombóc Artúr a csokoládé boltban, nem tudunk dönteni közülük, mindegyiket akarnánk. A tulajdonosaik pedig boldogan mutogatják büszkeségeiket, engedik, hogy beleüljünk, és ha szerencsénk van, még el is visznek vele egy körre. Milyen a hangjuk? Egyenként sem kutya, de amikor több száz autó egyszerre kezd el morogni, duruzsolni, az bármelyik szerelmes medve udvarlásán túltesz. Viccet félretéve, egy szó, libabõr.

A fesztivál egyik központi találkahelye a beton pálya, ahol abevállalósak szabadon driftelhetnek, beszállhatnak a gumiégetõ versenybe, ahol a világbajnok LowRider csapat minden évben nagy show-t ad, és ahol a két Big Foot miszlikre tapossa és szedi szét az erre a célra feláldozott japán autókat. A nézõk minden egyes eldurrantott gumit hatalmas ovációval fogadnak, a pörgõ, csikorgó kerekek és a gumifüst látványa együttesen borzolja a kedélyeket. A jubileumi fesztivál idén még egy lapáttal rátett az izgalmakra, az erõdben kialakított OffRoad pálya nem kis kihívásokat okozott sokszor az autósoknak, elõfordult, hogy még a Jeepek is elakadtak, de a rutinosabb offroad-os sofõrök ügyesen teljesítették a pályát. Hiába ez egy külön sport.

De ne csak az autóktól beszéljünk, az élõ bika rodeóis rendkívül látványos és izgalmas volt. A több mázsás bikák és a vakmerõ riderek feszültek egymásnak, és igen, sokszor a bika nyert. Az a 8 másodperc hihetetlen hosszúnak tûnik, amikor a rider a nyeregben van, a vadul ugráló állatot lebírni, megülni igazán nem könnyû feladat. A közép-Európa bajnokságot örömünkre az egyik magyar versenyzõ, Simoni Gábor nyerte. Az egész napos adrenalin bomba után esténként sem vettünk vissza a lendületbõl, a péntek esti TributeNight rock and rollvolt a javából, de nem kevésbé a szombat esti sztárfellépõ, a Kowalsky meg a Vegakoncertje. Kowáék önmagukhoz híven, rendületlenül nyomták a zsivány pop-ot a fesztiválozóknak. Amikor már azt hihette volna az ember, hogy a hangulat már nem lehet jobb, akkor is még csak egyre fokozódott. Nincs jobb szó, tombolt a nép, minden fáradt gõzt kieresztve bulizott egészen hajnalig. Vasárnap délután pedig nem volt más hátra, mint, hogy élményekkel feltöltõdve és már a jövõ évi fesztiválra készülve autósok és fesztiválozók hazafelé vegyék az irányt. Zárásként csak annyit, a 15. Nemzetközi Amerikai Autó Fesztivál végig padlógázon pörgött, jubileum volt a javából!