Nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció, nyolc óra pihenés - Robert Owen fogalmazott így mikor 1817-ben a brit ipari forradalom idején közzétette a munkások követeléseit, melyben a 10-16 órás munkaidõ csökkentését követelte. Ezt követõen a munkás mozgalmak, késõbbi nevükön szakszervezetek minden erõfeszítése a nyolc órás munkaidõ bevezetéséért volt hivatott. A dátum is innen ered. 1886. május 1-én a chicagói munkás szakszervezet sztrájkot szervezett ezen ügy érdekében. Az esemény Haymarketi zavargás néven vonult a történelembe miután tragédiába torkollott és 11 ember vesztette életét.
A tüntetés negyedik évfordulóján határoztak úgy, hogy május 1-én a szakszervezetek és egyéb munkásszervezõdések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolc órás munkaidõ bevezetéséért, ahol az még nem történt meg, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért. 1891-ben május elsejét hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé nyilvánították. Elõször a Szovjetunióban, majd a II. világháború után kialakult szocialista-kommunista keleti blokk országaiban az egyik legnagyobb szocialista ünneppé nõtte ki magát. Itt a munkások ünnepének hívott napot a munka ünnepévé váltották, mely a diktatúrák bukását követõen is megmaradt.
Magyarországon 1882 óta ünnepeljük. Számos archív felvétel, megsárgult fotók, dokumentációk maradtak ránk a nagy felvonulásokról, hivatalos ünnepségekrõl. Szüleink, nagyszüleink mesélnek kisdobos és úttörõ emlékeikrõl, mikor még együtt ünnepelték kötelezõ jelleggel a munka ünnepét és zengett a téren, hogy „Itt van május elseje”. Valamikor adott volt, hogy mit tesz május elsején az ember, most - éppen ezért - ezen a napon, emlékezzünk meg az egykori munkásosztályra, harcukra egy jobb munkás élet reményében és pihenjünk annyit, amennyit csak lehet.