Ivánkovics Vanesszával beszélgettünk a zenérõl, az éneklésrõl a fellépésekrõl és még sok minden egyébrõl. (Fotó: Németh Ferike)

Mióta énekelsz és zenélsz? Játszol-e valamilyen hangszeren?
Amióta az eszemet tudom a zene az éneklés része a hétköznapjaimnak. Hétéves koromban anyukám beíratott a kapuvári Metrum Zeneiskolába, ahol a zeneelmélet mellett csellózni tanultam. További négy évet töltöttem Hipp Judit Tanárnõ szárnyai alatt, aki bevezetett az énekés rejtelmeibe.

Gyerekkorodban milyen zenén nõttél fel, milyen zenéket hallgattál?
Édesanyám hatására, gyermekkoromban fõként Michael Jackson számokon éltem. Késõbbiekben az éppen aktuális számokat hallgattam, amiket a velem egykorúak is. Egyéb iránt zenei tekintetben teljesen stílusfüggetlen vagyok; minden stílusban találok nekem tetszõ dallamokat.

Hogyan fogalmaznád meg, neked mit jelent kiállni a színpadra?
Kiállni a színpadra mindig egy nagy adrenalin löket. Az ember teljesíteni akar, le akarja nyûgözni a közönséget és meg akarja teremteni a jó hangulatot. Eleinte lámpalázas voltam, mostanra már élvezem, amit csinálok.

Írsz dalokat is? Ha igen, mi az, ami leginkább inspirál?
Dalszövegírással még nem próbálkoztam, de az sem kizárt, hogy egyszer eljön az az idõ, hogy tollat ragadjak.

Valóban felteszed az életed az éneklésre?
Való igaz, hogy semmi sem hull csak úgy az ember ölébe. Úgy gondolom, ha valamit nagyon akarunk, azért tennünk kell. Mindig van hova fejlõdni, igaz ez az énekésre is. Idõt és energiát kell belefekteti éppúgy, mint bármi másba. Persze ha az ember, szereti azt, amit csinál, akkor mindezt nem áldozatként fogja fel.

A közönség a végletekrõl híres. Vagy egekbe emel, vagy eltapos. Hogy bírod majd a kritikát?
A kritika egyfajta visszajelzés az ember számára, amibõl tanulhat. A jó kritika hasznos és építõ jellegû, ami fejlesztõleg hat az egyénre. Ellenben, ahogy a jót, úgy a rosszat is meg kell hallgatni, s ha jogosnak ítéljük el is kell fogadni azt, s a jövõben törekedni ezek kiküszöbölésére. Ekképp teszek én is.

Melyik típusba sorolnád magad: megõrülsz a színpadon, vagy higgadtan, tudatosan dolgozol?
Éneklés közben igyekszem átszellemülni az adott számhoz illõen; átélni a szöveg mondanivalóját, újra élni az életem azon pillanatait, amik a dalhoz köthetõek. Nem lehet csak úgy elénekelni egy dalt. Fontos a hitelesség, hiszen csak így lehet átadni a közönség számára is. A sztárság nem csak csillogással jár. Rengeteg munka van mögötte, sok lemondás, utazás, éjszakázás. Mi a motivációd, hogy mégis belevágsz? Ahogy az elõzõekben említettem, mindez nem teher számomra, hiszen örömmel tölt el az, amit csinálok. Ami motivál és ami hajt elõre, az az, hogy mindig egyre jobb és jobb legyek.

A zene tudja az embereket pozitív vagy negatív irányba elindítani, kvázi jó tettekre vagy rosszakra ösztönözni?
Úgy gondolom a zenének meglehetõsen fontos szerepe van az életünkben, hiszen hangulatunkat is döntõen befolyásolja. Számos tanulmányt olvashatunk azzal kapcsolatban, egy-egy zenei stílus, hogyan hat az ember kedélyállapotára. Jónéhány alkalommal tapasztaltam már én is, hogy egy bal lábbal kelt napomat milyen pozitív irányba tudja vinni egy kis éneklés. Mindezek alapján igen, úgy gondolom képes a zene jó, illetve rossz tettekre ösztönözni.

Ha csak egy dolgot mondhatnál a beszélgetés végén, mi lenne az?
Május végén jelent meg az elsõ dalfeldolgozásom, a linkre kattintva tudjátok hallgatni.

https://www.youtube.com/watch?v=56-Hv4btT-A