10 TÖRTÉNELMI ÉRDEKESSÉG A VILÁG EGYIK LEGISMERTEBB METROPOLISZÁRÓL. London az elmúlt két évezredben túlélt inváziókat, járványokat, pusztító tüzeket, és az egykor mocsaras lápból a világ egyik legbefolyásosabb városa lett. Kalandos múltjáról négyrészes sorozatot forgatott az ismert író, történész Dan Jones London: 2000 évnyi történelem címmel, amely 2020. február 9-én 21 órától mutatkozik be a Viasat Historyn.

Íme innen tíz, kevésbé ismert érdekesség! 1. Kétezer évvel ezelõtt még csak egy óriási láp volt. A Temzét övezõ mocsaras, szeles vidéket vad törzsek lakták, amelyeket sem a kedvezõtlen idõjárási viszonyok, sem külsõ betolakodók nem riasztottak el. 2. Julius Caesar nem volt képes meghódítani. A római császár i.e. 55-ben szállt partra 25.000 katonával Britanniában, hogy beolvassza azt birodalmába. Az idõjárás és a kitartóan védekezõ helyiek egyaránt kifogtak rajta, és közel 100 évnek kellett eltelnie, mire a visszatérõ rómaiak – immáron 40.000 katonával – el tudták foglalni a mai London területét.

3. London a Temze összeszûkülésének köszönheti létét. A telepesek kétezer évvel ezelõtt pontosan ott emeltek hidat, ahol a mai London Bridge áll, mivel a Temze ezen a részen összeszûkült, ráadásul hajózási és kereskedelmi szempontból is ideális volt. A rómaiak egy akkoriban formabontó csörlõs hidat emeltek a folyón, aminek az egész birodalomból csodájára jártak. 4. Két évszázadon át szellemváros volt. A Római birodalom bukását követõen barbárok dúlták, majd teljesen kiürült, és egészen a 7. századig az enyészeté lett. Ekkor szász hódítók ismét felfedezték a Temzében rejlõ kereskedelmi elõnyöket, és egy új várost emeltek az egykori Londoniumtól alig 1,5 kilométerre.

5. A bubópestis virágoztatta fel. Az 1348-ban kitört járvány másfél év alatt London lakosságának felével végzett, ugyanakkor a szellõsebbé vált város a túlélõknek sokkal jobb életkörülményeket teremtett. Három évtized alatt olyannyira felvirágzott, hogy az utcákat állítólag arannyal burkolták be. 6. VIII. Henrik rémuralmának az egyház londoni hívei látták legnagyobb kárát. A hatalomvágyó királynak bökte a szemét, hogy Thomas Wolsey bíboros hozzá hasonló fényûzõ életet élt. Amikor Wolsey nem tudta elérni, hogy a pápa kimondja a királyi pár válását (hogy Henrik feleségül vehesse szeretõjét, Boleyn Annát), az uralkodó árulással vádolta meg õt, londoni lakhelyét pedig elfoglalta (itt épült késõbb a Whitehall-palota). Ezt követõen módszeresen sajátította ki az egyház birtokait, aki pedig ellenállt, azt felakasztotta és felnégyelte, vagy a Towerbe vetette, hogy ott haljon éhen.

7. A tûzvész egy kis pékségbõl indult. 1666-ban a város 80%-a porrá égett, a tûz egy péküzemben kapott lángra. Az erõs szélben gyorsan terjedt: öt nap alatt 13.000 ház és 87 templom vált a tûz martalékává.

8. A tûzvész nyomán jöttek létre a varjútanyák. Ugyan London java 10 év alatt újjáépült és számos impozáns épület jelent meg a városképen, a lepusztult körzetek nyomornegyediben gyakorta 50-90 ember is összezsúfolódott egy-egy düledezõ házban. Ezeket a házakat varjútanyáknak hívták abból kiindulva, hogy ezen madarak népes és zajos rajai is hasonló helyeken fészkeltek. 9. A londoniak között sokkal népszerûbb volt a gin, mint a sör. A növekedõ nyomor miatt egyre többen nyúltak a palackhoz. Londonban rengeteg ginfõzde üzemelt, ezért ez volt a legnépszerûbb, egyben a legolcsóbb ital is: akár egy pennyért is lerészegedhettek az emberek. Egy feljegyzés szerint 1735-ben összesen 23 millió liter gin fogyott, azaz egy felnõttre napi három deci jutott!

10. Egy idõben akár száraz lábbal is át lehetett kelni a Temzén. Miközben London egyik vége nyomorgott, a másik – a West End – hihetetlenül felvirágzott, világkereskedelmi központtá vált, és ennek forgalmát a Temze alig bírta el. Egymást érték a hajók: nem ritkán egyszerre 1500 horgonyozott le rajta (500 befogadására volt alkalmas…), széltében-hosszában eltorlaszolva a folyót.