CGI és õsi leletek keltik életre a történelmet. Vajon hogyan tekintettek elõdjeink a világûrre és milyen felvetéseket, mítoszokat szõttek köré? és Mi szolgált alapjául a mai csillagászatnak, és miként változtak a tudományos nézetek az évszázadok során? A múlt széleskörû bemutatására hivatott Viasat History háromrészes dokumentumfilmmel járja körül a témát, amelyet 2020. április 19-tõl vasárnap esténként 21:00-tól tár a csillagászat iránt érdeklõdõk elé. Az Õsi égbolt a modern CGI technikát felhasználva, de õsi leletek mentén kelti életre a történelmet. Nézzünk néhány mérföldkövet a múltból!

Az egyik legõsibb elképzelés 4000 éves, és az ókori Babilonban született. Ez a világmindenséget felsõ és alsó részre osztja: felül vannak a csillagok, alul pedig a lapos, korong alakú Föld, amely egy óceán közepén lebeg – ez az univerzum középpontja, körülötte forog az ég és benne minden. Az ókori Mezopotámiában élõk úgy vélték, hogy az égbolt egy hatalmas kõtábla, amire az istenek a csillagok és a bolygók segítségével üzeneteket véstek. Ezeket az üzeneteket próbálták megfejteni az égen látható égitestek helyzetének vizsgálatával – tulajdonképpen ebbõl a korból ered a mai csillagászatnak nevezett tudomány.

A Mezopotámiából érkezõ ismereteket elemezve az i.e. 6. században élt Thalész görög filozófus volt az elsõ, aki megkérdõjelezte az égi események természetfeletti mivoltát, és kijelentette, hogy a földi eseményekhez hasonlóan az égbolton látható dolgoknak is tudományos magyarázata kell, hogy legyen – magyarán õ fektette le a modern csillagászat alapjait. Ez a tudományos megközelítés hozta el azt a felismerést is az emberekben, hogy a Föld nem lapos, hanem kerek. Az I. évszázadban élt Ptolemaiosz szerint viszont az égbolt is kerek volt, egy gömb, amelynek középpontja a Föld volt, ami körül az éggömb forgott. Úgy gondolta azonban, hogy nem minden eleme statikus: voltak égitestek, amelyek maguk is körkörös mozgást végeztek – a majd kétezer évvel ezelõtt élt filozófus így, bár akaratlanul, de feltárta a naprendszerünk számos bolygóját és azok mozgásirányát.

A reneszánsz idején élt Kopernikusz is Ptolemaiosz modelljét vette alapul, azonban számításai kimutatták, hogy nem a Föld a világmindenség középpontja, nem körülötte kering minden, hanem a többi bolygóval együtt az kering a Nap körül.

Az õ modelljét azonban egészen addig nem fogadták el, amíg az 1600-as években fel nem találták az asztronómia egyik legfontosabb eszközét, a teleszkópot, a mai csillagászat elengedhetetlen eszközét.