Azt elemzik, hogyan okozhatnak ökológiai katasztrófát a drogbáró vízilovai. A valóság, ahogy mondani szokták, olykor meredekebb, mint a fikció. A nemzetközi sajtóból is árad a hír, hogy noha Pablo Escobar, a hírhedt drogbáró már évtizedek óta halott, öröksége még ma is fenyeget – és nem csak azon tudatmódosító szerek okán, amelyekre a birodalma épült, hanem a maga mögött hagyott vízilópopuláció nyomán. Az elsõ példányokat ugyanis nagyzolásból õ hozatta Afrikából Kolumbiába, és a jelenlegi 100-150 állat szabadon tenyészve valóságos ökológiai katasztrófával fenyeget. A Vadászat Escobar vízilovaira címû dokumentumfilm, amely március 4-én 19 órakor debütál a Viasat Nature mûsorán, nem csupán ezt a szédületes történetet tárja fel, de szakértõk segítségével még a helyzetet is megpróbálják megfékezni.

Tisztára, mint a Jurassic Park, csak vízilovakkal! Pablo Escobar még a 80-as években szállíttatott Kolumbiába négy vízilovat – egy hímet és három nõstényt. A drogbáró fel akart vágni velük a haveroknak, de mikor az illegálisan behozott állatok megszöktek Escobar saját kis privát állatkertjébõl, hogy bevessék magukat a kolumbiai vadonba, azzal egy olyan inváziót indítottak el, amelyhez hasonlót, nos, a Jurassic Parkban láthattunk. Az ottani dinókhoz hasonlóan ugyanis a vízilovaknak semmi keresnivalójuk Dél-Amerikában: kevesen tudják, de az otthonuktól 9.000 kilométerre elhurcolt állatok veszélyesebbek, mint az oroszlánok vagy az orrszarvúak, ugyanis Afrikában évente többezer emberrel végeznek. Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben szabadon szaporodhattak a dél-amerikai paradicsomban, a kolumbiai törvények szerint ugyanis nem szabad levadászni õket, ráadásul Pablo ún. Kokós Vízilovai állítólag kétszer olyan gyorsan szaporodnak, mint afrikai rokonaik. Jelenleg száznál is több él szerte Kolumbiában, és nem csak az emberekre, de a vadonban élõ többi állatra is veszélyesek. De be lehet még fogni õket, vagy már késõ?

Meg lehet-e állítani Escobar vízilovait? A Vadászat Escobar vízilovaira egy állatorvost és egy vadállatok befogására szakosodott férfit kért fel a helyzet megvizsgálására és esetleges enyhítésére. Mint kiderült, Escobar egykori farmján még most is legalább 30 víziló él, amelyek szabadon járnak ki-be a parkba. A páros rögzített kamerákkal követte nyomon az állatok mozgását, és arra jutottak, hogy éjszakánként, amikor az állatok a legaktívabbak, több mint 10 km-re elvándoroltak a drogbáró haciendájától. De ez még nem minden: onnan 60 km-re is találtak teljes egészében vadon élõ példányokat, magyarán az állatok közül jó néhányan végleg elhagyták egykori lakhelyüket, hogy a vadonban letelepedve sokasodjanak. Míg a vízilovak Afrikában szárazság idején nem tudnak szaporodni, addig Kolumbiában, ahol mindig zöld a fû, folyamatosan nõhet a populáció, és ez teljesen feldúlhatja a helyi ökoszisztémát. Már csak az ürülékük tetemes halpusztuláshoz vezethet, ugyanis tõle a víz zavarossá válik és csökken az oxigéntartalma. A helyi halászok szerint a vízilovak által meghódított folyókból a halak mellett eltûntek a tengeritehenek és kevesebb a teknõs is. A szakértõk szerint – mivel levadászni õket szigorúan tilos – az egyetlen mód, amivel a szaporulat megállítható, az a születésszabályozás, ehhez viszont ivartalanítani kell. Ez pedig óriási kihívást jelent egy kéttonnás állat esetében, melynek befogására és szállítására Kolumbiában senki sincs felkészülve...

Annak ellenére, hogy a kolumbiai vízilovak a helyiek körében egyfajta látványosságnak számítanak, a legújabb híradások szerint a kormány mégis bármikor dönthet inkább a kiirtásuk mellett. A Vadászat Escobar vízilovaira szakértõi tehát versenyt futnak az idõvel, hogy bizonyítsák: van humánusabb módszer is a katasztrófa megállítására. Veszélyes és önfeláldozó küldetésüket követhetjük nyomon a Viasat Nature mûsorán.