Az UNESCO világörökségvédõ programját 1972-ben alapították, és ha egy helyszínt felvesznek, biztosak lehetünk abban, hogy bolygónk és az emberi civilizáció páratlanul értékes és pótolhatatlan darabjáról van szó. A lovaggá ütött cambridge-i történész, Christopher Clark nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy körbeutazza a Földet, felkutassa az UNESCO világörökségének helyszíneit és a Bolygónk kincsei sorozatban bemutassa az érdeklõdõknek a világ csodáit. A hat epizódban bejár Kairótól és Velencétõl kezdve Párizson át egészen Mumbai-ig és Quito-ig számos lenyûgözõ helyet, mi pedig augusztus 8. vasárnap 19:55-tõl a Viasat History-n megtudhatjuk, miért akkora kincsek ezek az emberiségnek.

Afrika és az Abu Szimbel-i templomok

A II. Ramszesz parancsára emelt több, ezeréves templomegyüttes kis híján víz alá került a múlt század hatvanas éveiben, amikor Egyiptomban gigászi gátat építettek annak érdekében, hogy a Nílus segítségével áramot termeljenek. A gát hatására hatalmas tó keletkezett, a történészek pedig kétségbeesetten nézték, amint víz alá süllyedhet ez a páratlan világtörténelmi örökség. Ekkor lépett közbe az UNESCO, és ötven ország pénzügyi támogatása mentén egy gigászi projekt részeként elköltöztették és újraépítették a templomokat egy 64 méterrel magasabban fekvõ helyen. A templomok több mint ezer kõdarabból álltak, és kövenként 30 tonnát is meghaladó súlyt nyomtak. Így az áthelyezésük egy elképesztõen ambiciózus, de sikerrel végzõdõ építészeti vállalkozás volt.

Európa és a Kew Gardens

A London délnyugati részén fekvõ Kew Gardens botanikus kertben 180.000 növényfaj él, amibõl 1.300 veszélyeztetett. Ez ma a földkerekség legnagyobb botanikus kertje. A 18. század óta a világ minden tájáról szállítottak ide növényeket, hogy aztán kutatók sora tanulmányozhassa õket. Részben az itt végzett tanulmányok vezettek ahhoz, hogy teanövényt kezdtek termeszteni Cejlonban, vagy éppen kávébabot Dél-Amerikában – tehát a Kew Gardensben folyó munka a világ gasztronómiájára is komoly hatással volt. A Fungáriumban 1,25 millió szárított gombaféle található, a Herbáriumban pedig nagyjából 7 millió préselt növényfajtát tartanak számon: ezt a gyûjteményt 300 év alatt szedték össze, de ma már annyira szerteágazó, hogy pontos nyilvántartás nincs róla. Magtáruk elképesztõen fontos szereppel bír, mert ha egy növényfajta a világban a kihalás szélére kerül, az itt tárolt magok segítségével megpróbálhatják újra elterjeszteni.

India és Elephanta szigetének sziklába vájt barlangtemplomai

Az indiaiak nyolcvan százaléka hindu vallású, és az ország spirituális életének egyik kiemelten fontos helyszíne a Mumbaiból komppal megközelíthetõ Elephanta-sziget. Itt eredetileg egy hat barlangtemplomból álló komplexum állt, de az idõk során ebbõl három súlyosan megrongálódott, így a látogatók elõtt ma már csak három templom áll nyitva. Ezeket a 6-7. század környékén emelték Shivanak, akinek a legnagyobb szobra itt 6 méter magas. Shivat háromarcúan ábrázolják, mert úgy tartják, hogy az egyik legfontosabb hatalmasságuk egyszerre teremtett, megóvott és rombolt – a világ harmóniája egyesült benne.

Latin-Amerika és Ecuador fõvárosa, Quito

Quito, Ecuador fõvárosa 3.000 méterrel a felszín fölött fekszik, vulkánok közelében és ez az elsõ olyan város, amely felkerült az UNESCO világörökségi listájára még 1978-ban. Alexander von Humboltd német kutató 6.200 új növényfajtát katalogizált a környéken. A természettudóst igazi hõsnek tartják errefelé, mert például Kolumbusszal ellentétben õ nem hódítani érkezett, hanem barátsággal, megismerni a helyet. Az inka birodalom templomaira a spanyol hódítók építészeti stílusa telepedett rá a 16. század óta és sokszor vulkáni kõbõl építették õket. Quito építészetében mór, flamand és olasz stílusjegyeket is találni, a legjellemzõbb építészet pedig a quitói barokk, ami számos stílusjegyet egyesít magában. A város további különlegessége, hogy áthalad rajta az egyenlítõ, ezért a város egy pontján állva az egyik lábunk a föld északi, míg a másik a föld déli részén lehet egyazon pillanatban.