A sajtóban sokat olvashattunk róla, most nézzük, milyen paraméterei vannak egy nukleáris erõmû létesítésének. Elõször 1988-ban merült fel a szénerõmûvek atomerõmûvekre való lecserélésének gondolata az Egyesült Királyságban, de kismillió ok és körülmény miatt csak pár éve kezdõdött meg a 6 millió háztartás energiaellátását érintõ Hinkley Point C építése. Többtucat cikk született errõl a magyar sajtóban is, hiszen az ügy tanulságos iránymutatást adott az energetikai helyzetet, valamint a biztonsági- és környezetvédelmi álláspontokat illetõen. No de Hogyan építsünk nukleáris erõmûvet? – fordult meg a kérdés egy dokumentumfilmes stáb fejében, akik aztán meg is örökítették a gigantikus munkálatokat. Hazánkban a Viasat Explore kalandcsatornán érhetõ el a kétrészes film február 16-án és 23-án 19:45-kor.

Elsõ lépésben szereznünk kell 22 milliárd angol fontot (azaz nagyságrendileg 9 billió forintot), aztán keresnünk kell egy 250 futballpályának megfelelõ méretû ingatlanterületet, és indulhat a munka, természetesen kismillió biztonsági elõírásnak is eleget téve!

Európa egyik legnagyobb nukleáris erõmûve, a Hinkley Point C már épül az angliai Somerset egyik elhagyatott sarkában. A jelenlegi tervek szerint 2027-ben áll munkába, és úgy 60 évig biztosan üzemel majd, miközben közel 6 millió otthont lát el energiával. Mamutvállalkozás, amely kivitelezésének minden pontja óriási felelõsséggel jár – fõleg, hogy az erõmûbe egy olyan újfajta nukleáris reaktort telepítenek, amelyhez fogható még nem üzemelt Európában. És hogy miért olyan gigantikus ez a vállalkozás? Íme néhány példa a Hogyan építsünk nukleáris erõmûvet dokumentumfilm alapján:

A munkálatok megkezdésekor (2014-ben) 400 munkás dolgozott a tervezett építkezés helyszínére vezetõ utakon, egy körforgalom és egy ideiglenes kikötõ felállításán. Egy évvel késõbb egy 1000 munkás elszállásolására alkalmas területet különítettek el, 2016-tól pedig egy külön busztársaság 160 buszból álló flottája szállítja az építkezésre a dolgozókat. A teljes építkezés 5 000 építõ, beszállító és mérnök segítségével történik majd.

·A Hinkley Point C-ben nem egy, hanem mindjárt két nukleáris reaktor is épül, amelynek olyan masszív az alapzata, hogy reaktoronként három napon át folyamatosan önteni kellett bele a betonkeveréket, hogy feltölthessék – ha egyszer elkezdõdött az öntés, akkor már nem lehetett leállni, különben az egész kárba veszett volna.

Három hûtõcsatorna vezet majd az erõmûhöz, ezek közül az elsõ egy 3,5 km hosszú földalatti járat, ami a Bristol-csatornát köti össze az erõmûvel és másodpercenként 120 000 liter tengervizet forgat meg, amely a reaktor hûtéséhez elengedhetetlen. Ennek kifúrásához olyan gigantikus fúrót kellett üzembe helyezni, amelynek az elemeit a helyszínre szállítani kisebbfajta logisztikai csoda volt. A tengervizet pedig 4 darab, egyenként 44 méter hosszú és 8 méter magas szerkezet gyûjti be és szûri meg, melynek telepítése olyan, mintha egy óriás legózna – a víz alatt. Ráadásul a „játék” elõtt még arról is meg kellett bizonyosodni, hogy a tengerfenéken nem maradtak-e bombák a II. világháborúból...

A reaktor biztonsági bélése öt masszív, gyûrûalakú elembõl áll. Csak az alsó szekció nagyjából 60 méter magas, és ezt a gyûrût milliméteres pontosággal kellett megmunkálni, tekintve, hogy az elsõ biztonsági gátat jelenti egy esetleges szivárgás esetén. Az elem elhelyezéséhez a világ legnagyobb daruját használták fel: a Big Carl névre hallgató, 250 méter magas emelõszerkezet megépítése is külön mutatvány volt, hisz csak az elemek odaszállítása 400 részletben történt.

Ahogy a Viasat Explore dokumentumfilmjébõl kiderül, a Hinkley Point C csapatának az elkövetkezõ években még egy áradásgátló rendszert is fel kell építenie – egy mérnöki csodát, ami még az olyan, nagyjából 10 000 évente jelentkezõ vihardagályok ellen is védettséget nyújt, ami anno a fukusimai atomerõmû-balesetet okozta. És talán nem is gondolnánk, de a mérnökök a tervezés során még egy esetleges meteorit becsapódását is számításba vették…