A korszerû eszközök és alkalmazások átalakíthatják akár az ókorról való ismereteinket is – a technológiai fejlõdésnek köszönhetõen számos új felfedezés lát napvilágot. Így derült ki például, hogy a klímaváltozás a múltunkat is erõsen befolyásolta, és hogy már a második évszázadban is voltak világjárványok. A Viasat History csatorna pedig õsi pollenbõl, barlangképzõdménybõl, illetve sarkvidéki jégbe zárt szennyezõdés-maradványokból ad az eddigi ismereteinket felülíró meglátásokat, 2022. június 10-én 21 órakor A civilizáció titkai címû dokumentumsorozattal.

Miért élte át az emberiség 3.200 éve a történelem legnagyobb hanyatlását?

Bõ háromezer évvel ezelõtt több társadalom omlott össze egyszerre, komplett írásrendszerek és nyelvek tûntek el örökre. A tudósok által összegyûjtött adatok pedig végre magyarázatot adtak a bronzkori civilizációk bukására, és kimutatták, hogy a klímaváltozás a múltunkat legalább annyira befolyásolta, mint a jövõnket fogja. Korabeli feljegyzések szerint i.e. 1200-tól egyre több fosztogató jelent meg Egyiptomban, a mediterrán térséget emellett egy olyan éhínség és szárazság sújtotta, ami végül klímakatasztrófába torkollott.

Erre a tudósok csak most találtak bizonyítékokat korabeli pollenek vizsgálatából, illetve azoknak a planktonoknak a maradványaiból, amelyekre a Földközi-tenger mélyén leltek. A bizonyítékok azt sugallták, hogy nem a felmelegedés, hanem a hõmérséklet csökkenés állhatott az egyre gyakoribb szárazság hátterében. A Földközi-tenger hõmérsékletének hirtelen csökkenése a csapadék mennyiségére is kihatott, és mivel akkoriban az emberek 99%-a gazdálkodásból élt, a konstans szárazság katasztrofális hatással volt az életvitelre is.

Igazából az ókori pestis okozta a Római Birodalom bukását

A második évszázadban a Római Birodalom aranykorát élte. A mediterrán-térségben melegedett az éghajlat, a vulkáni aktivitás gyér volt, a mezõgazdaság gyorsan fejlõdött és beindult az urbanizáció – 70 milliónyi embernek kellett ellátmányt biztosítani, így a kereskedelem az egész kontinensen virágzott. A rómaiak azonban a fejlõdés paradoxonával szembesültek: azok az erõk, amelyek Róma dinamikus növekedését táplálták, egyben meg is betegítették a lakosságot.

A birodalomban jelen lévõ baktériumok ugyanis szintén kihasználták az urbanizáció és a kereskedelem elõnyeit: a sûrûn látogatott fürdõk vizeit ritkán cserélték, az ivóvízellátásban a saját vödrök hurcolásával folyamatosan jelen voltak és szétszóródtak a baktériumok, az alapvetõ higiénia pedig hiányzott. A tudósok szerint ebben az idõszakban jelent meg egy halálos maláriaváltozat is Itáliában, és ez még nem minden: 165-ben egy új, gyorsan terjedõ betegségrõl kezdtek el beszélni, amit a keleti tájakról visszatérõ katonák hoztak be a birodalomba – ez volt az antoniusi pestis.

Arról nincs pontos adat, hogy hány áldozata volt a betegségnek, de a legújabb kutatások szerint a gazdasági fejlõdés a második század végén hirtelen és drámaian ért véget. Errõl tanúskodnak a sarkvidékrõl származó leletek, amelyekben az ólomszennyezés mértéke drasztikusan csökken – a pénzveréshez akkoriban ólmot használtak, a jóval kevesebb ólom pedig sokkal kevesebb fizetõeszköz elkészítését jelentette, azaz egyértelmûen utal a gazdaság gyors visszaesésére. Rómát eszerint nem politikai érdekek fertõzték meg, hanem tényleges betegségek.