Drónfelvételeknek és víz alatti kameráknak köszönhetõen egyre többet tudhatunk meg a tengerek és óceánok mélyén és mellett lakókról. A legtöbb állat maximum kicsinyeivel osztozik egy-egy zsákmányon, azonban a legújabb felvételek és a tudósok vizsgálatai szerint a vízi világban számos faj összejátszik az élelemszerzésben. A púpos bálnák 3.000 mérföld megtétele után sem önzõ módon, hanem társaikkal együtt, szervezetten csapnak le a krillekre. A dél-afrikai szulák pedig a delfinekkel összejátszva kétoldalról támadják le áldozataikat. De vajon hogyan teszik mindezt? A különleges együttmûködéseket, és a kialakult technikákat a Betekintés az állati intelligenciába címû dokumentumfilm mutatja be június 12-én vasárnap 16:45-kor a Viasat Nature csatornán.

A púpos bálnák különbözõ taktikákat alkalmaznak a zsákmány befogására

Miután Hawaii partjainál párosodtak, a púpos bálnák 3.000 mérföldet utaznak azért, hogy Alaszka magasságában táplálékhoz jussanak. Hosszú útjuk végére érve már hat hónapja nem ettek, szóval gondolhatnánk, hogy ész nélkül, csak magukkal törõdve vetik rá magukat legfõbb táplálékukra, az itteni vizekben élõ világítórákokra. Ez azonban nem így van: a tudósok arra jöttek rá, hogy a bálnák egymással összefogva, különbözõ taktikákat alkalmazva mennek rá a krillekre. A Betekintés az állati intelligenciába drónfelvételein is jól látszik, hogy a bálnák V-alakban vadásznak a rákokra. A V csúcsán lévõ bálna nagyra nyitja száját, és alaposan „fel is tankol” a krillekbõl, ám azok se vesznek kárba, amelyek épp hogy elkerülik a száját. Az általa keltett hullámok ugyanis a mögötte jobbról és balról érkezõ társak szájába sodorja az apró állatokat, majd õk is keltenek hullámokat, és így tovább. Ez viszont még nem minden! Mikor a bálnák krillek helyett a heringekre vadásznak, tulajdonképpen egy hálót létrehozva szerzik meg zsákmányukat. Mindezt úgy, hogy az egyikük a nagyjából 60 méter mélyen úszó heringraj alatt kezd el körözni, és fúvólyuka segítségével levegõbuborékok sorozatával bombázza meg azt. A spirálalakban felemelkedõ buborékerdõ a felszín felé sodorja a heringeket – egyenesen az ott várakozó többi bálna állkapcsai közé.

Így fognak össze a fokföldi szulák a delfinekkel

Dél-Afrika partjainál rengeteg fokföldi szula várja, hogy megetethesse éhezõ fiókáit. Az óceánban több milliárdnyi szardínia tart feléjük, de ezeket egyedül nem képesek kifogni. Az állatvilágban ezért egy igen ritka esemény történik: a madarak szövetségre lépnek egy emlõsállattal, a delfinekkel. Mikor a delfinek egymással kommunikálva egy élõhálót alkotnak a szardíniaraj köré, hogy felfelé tereljék õket, a csapdába esett halak gömbszerû, folyamatosan áramló, változó formát vesznek fel, testfelületükrõl pedig visszaverõdik a fény, ami megzavarja a vadászokat. Ilyen villódzás mellett képtelenség becélozni a prédát. De a szulák odafent figyelnek: mikor látják, hogy a delfinek akcióba lendülnek, õk is lecsapnak fentrõl és zuhanóbombázóként csapódnak be a vízbe, hogy felülrõl kapják el a vízfelszín felé terelt szardíniákat. A légicsapástól megzavarodott halak pedig megbontják a formációt – a villódzás alább hagy és a delfinek is lecsaphatnak.