- Nyomtatás
- 2014.04.19.
- Programajánló
Az évek során a The Brand New Heavies a legnagyobb angol R & B és soul szerzeményeket tudhatta magáénak 16 top 40-es single-t írva, köztük olyan számokkal, mint a Dream On Dreamer és a You’ve Got A Friend, lemezeladásuk pedig jócskán túllépte a kétmilliós példányszámot.
Az eredeti felállásból a ma is a csapatban játszó, Jan Kincaid, Simon Bartholomew és Andrew Levy (ütõsök/billentyûsök, gitár és basszusgitár) 1985-ben alapította meg a formációt London Ealing nevû külvárosában, s lettek nagy hatású életre hívói annak a mûfajnak, amelyet acid jazz néven ismerünk a 90-es évek eleje óta. Az acid jazz az acid house lassabb, érzelemgazdagabb ellenpontjaként született olyan elõadókkal, mint Jamiroquai és Galliano. Az együttes neve tisztelgés a soul keresztapja, James Brown elõtt, akit a New Super Heavy Funk miniszterének neveztek. “Egyszer a Wembley-ben kísértük õt” – idézte fel az esetet a gitáros, Bartholomew. “A hangot állítottunk be, amikor James Brown megérkezett… Õrületes olívzöld ruhában Kentucky Fried Chicken stílusú szerelésben. Mi jammeltünk egy kicsit elõtte. A reakciójából pedig az jött le, hogy jók vagytok, srácok. Ez elképesztõ volt számunkra, hiszen õ volt a funk atyja.”
A Heavies elsõ sikereit a londoni klubvilágban aratta a 80-as évek végén. Bemutatkozó számukat, a
Got To Give-et a Cooltempo adta ki, még mielõtt leszerzõdtek volna az Acid Jazz-hez. Az 1990-es Brand New Heavies lemez elsõsorban inkább instrumentális anyagokat tartalmazott néhány vokális szerzemény mellett. Amerikában a Delicious Vinyl kiadóval kezdték felhívni magukra a szaksajtó figyelmét. Jan Kincaid így idézi fel elsõ fellépésüket New Yorkban: “Remek sajtót kaptunk, amelynek híre eljutott haza is, Angliába, ahol hirtelen hatalmas felhajtást keltett körülöttünk. Innentõl kezdve a közönség és a sajtó érdeklõdése tényleg felénk fordult.”
Az Államokbeli kapcsolat tovább erõsödött, amikor az amerikai énekesnõ, N’Dea Davenport csatlakozott hozzájuk. Õ Los Angelesben csinált karriert, ahová 300 dollárral a zsebében érkezett szülõhelyérõl, Atlantából. Innen hívta Londonba Dave Stewart a Eurythmics-bõl, egy szóló lemezszerzõdésre. Végül ezt nem fogadta el, inkább a Heavieshez csatlakozott, s ezzel megkezdõdött az együttes elsõ aranykorszaka. A nevüket fogalommá tévõ bemutatkozó albumukat újra kiadták Davenport éneklésével, s világsiker lett 1992-ben, olyan szerzeményekkel kiegészítve, mint a Never Stop (új szám), a Stay This Way és a Dream Come True. Mindenki azt gondolná, hogy ezután kihasználták elsõ sikereiket, ám a Heavies egy éles kanyarral stílust váltott, és elõrukkolt a Heavy Rhyme Experience: Vol. 1 címû lemezzel, olyan népszerû rapperekkel erõsítve, mint Main Source, Gang Starr, Grand Puba és a Pharcyde. Az inspirációt egy New York-i show adta, ahol hallották MC Serch-öt és Q-Tipet az A Tribe Called Questbõl. Úgy döntöttek, beépítik muzsikájukba a hip-hop elemeit.
Két évvel késõbb jelent meg az az albumuk, amellyel sok rajongójuk szerint a csúcsra értek. A Brother Sister-en olyan sikerek szerepeltek, mint a Dream On Dreamer, a Back To Love és a Spend Some Time. Az angol toplistán a 4. helyre jutott, és platinalemez lett. Ezen az albumon látott napvilágot a listákon legnagyobb sikert arató single-jük, a 13. helyig jutó Midnight At The Oasis. Ez az 1974-es Maria Muldaur siker feldolgozás a brit adókon rendkívül népszerû lett, de az Államokban sosem adták ki.
Davenport ugyan 1994-ben távozott, hogy régóta vágyott szóló albumát elkészíthesse, ám ez az együttest nem zökkentette ki. Következõ énekesük Siedah Garrett lett, aki régóta zenélt Quincy Jones-szal, rendszeresen közremûködött Michael Jackson lemezein és turnéin, duettpartnerként elõadva az I Just Can’t Stop Loving You-t, és társzerzõként szerepelve a Man In The Mirror megírásában. Már az együttes tagjaként, Garrett részt vett a toplistán 20. helyig jutó siker, a Sometimes írásában, amely Angliában végül elérte a 11. helyet is, megalapozva a következõ album, a Shelter 5. helyezését. Akárcsak a Midnight At The Oasis esetében, a Heavies most is kölcsön vette egy gondosan kiválasztott elõadó jellegzetes hangzását, ezúttal Carole King You’ve Got A Friend-jét, amely így végül a legnagyobb anyagi sikert hozta. Eredetileg egy negyed századdal korábban lett népszerû az angol toplistás JamesTaylor elõadásában, aki maga is írta Tapestry címû albumára. A szám a Heavies kezelésében a 9. helyre futott fel az Egyesült Királyságban, és szinte minden rádióadó folyamatosan játszotta. Ekkor emelkedett igazán magasra barátjuk, a Young Disciplesbõl érkezõ Carleen Anderson csillaga, miután Garrett távozásával õ csatlakozott énekesként a Trunk Funk – The Best of The Brand New Heavies elkészítéséhez. Az õ megújult elõadásában az Apparently Nothing (korábbi együttese 1991-es sikere) és a Saturday Nite bejutott a top 40-be a single listán, hozzásegítve az albumot a 13. hely eléréséhez.
Rövid szünet után a csapat 2006-ban újra összeállt, s egy új albummal jelentkezett Get Used To It címmel. A lemez megjelenése után az amerikai Billboard magazin Davenportot a világ hét csodái egyikének nevezte, aki nemcsak elénekli a szöveget, hanem életre is kelti. Néhány kisebb munka után 2013-ban az újjáalakult Heavies az ismét velük éneklõ N’Deával megint a csúcsra jutott remek stílusú Sunlight címû kislemezükkel, amely az év április 13-án jelent meg. Az új, Forward címû albumon Davenport több számot is elõad az új angol énekessel, Dawn Joseph-fel, nem egy számot Kincaid-del együtt hangszerelve is, jellegzetes funkos instrumentális stílusukban.
A The Brand New Heavies több mint negyed százados munkásságával bevéste kézjegyét az angol zenei életbe, és világszerte elismert együttessé vált. Új albumukkal és Anglián kívül is folytatódó koncertsorozatukkal vélhetõen hosszan követik majd saját tradíciójukat az elkövetkezendõ években.
A Forward a HeavyTone Recordings kiadásában jelent meg 2013. április 29-én.