A 2011-ben húsz éves Quimby hazánk egyik legnépszerûbb zenekara, a fesztiválok állandó nagyszínpados fellépõje, klubkoncertjei, színházas fellépései egyaránt eseményszámba mennek. Olyan formáció melynek lemezeire, zenéire és - ami legalább ennyire fontos - szövegeire nem lehet nem odafigyelni. A Quimby két évtizedes pályafutása alatt kilenc albumot jelentetett meg – ezek közül kettõ, az Ékszerelmére és a Kilégzés az év albuma díját nyerte el. A zenekar lemezei többpetéjû ikrek – a szülõk azonosak, ám az utódok csak részben hasonlítanak egymásra. Ha az érzékek felõl közelítünk: lemezrõl lemezre más ízek, más zamatok, más fûszerezés, némileg más erõk, más vektorok – de ugyanaz az érzékenység és energia. Az együttes a szigorúan vett könnyûzenei vizeken túl is kalandozik, s bátran megy a horizont mögé, a zene és más mûvészeti ágak határterületire. Dalai több hazai filmben is hallhatóak, nevéhez köthetõ két korábbi színházi elõadás zenéje - a 2003-ban a Vidám Színpadon bemutatott Ahogy teszik címû darabé és az ugyanott évekig játszott Vízkereszt vagy amit akartok címû elõadásé, utóbbiban a zenekar a színpadon, az elõadás részeként, élõben adta elõ a dalokat –, Teátrum-fellépésein saját programját is színházi közegbe emeli, néhanapján pedig költõkkel együtt lép színpadra. A Quimby - mely 2009 tavaszán, ötszámos „maxi+”-t adott ki (rajta az Ajjajjaj címû sláger), 2009. decemberben pedig a dupla Lármagyûjtögetõvel állt elõ (melynek egyik lemeze CD, három új számmal és több régi dal átdolgozásával, másik korongja pedig koncert DVD) - 2010. decemberében jelentette meg a tizenhét számot tartalmazó Kicsi ország címû nagylemezt, amit 2011-ben az Instant szeánsz, majd 2013-ban a Kaktuszliget követett.