A fesztivál második napja keményen odapakolt. A maximális rock uralta az étert, csellón tépték a heavy metált, belsõ utazásra hívott a Kowalsky meg a Vega, szétszedett és újra összerakott a TesseracT, metalcore mennyországba vitt a Caliban és kiderült, hogy mitõl tud brutál jó lenni egy rock/metál fesztivál. Péntek délután amilyen lendülettel letették az emberek a munkát, úgy vették az irányt a Balaton felé, rövidesen beállt az M7-es, a hõségben mindenkit ellenállhatatlan erõvel vonzott a ’magyar tenger’, köztük Balatonszemes, a Borsodi RockPart Fesztivál. A korai fellépõket komoly próba elé állította a hõség, de panasz nem érhette ajkunk, becsülettel lenyomták a koncerteket, a tûzõ
napfény sem tántoríthatta el a Moby Dick-et, attól hogy apait-anyait beleadjanak és magukhoz vonzzák a fesztiválozókat. Miért szeretjük annyira a fesztiválokat? Mert amellett, hogy minden az önfeledt szórakozásról szól, és zenei oázisban érezzük magunkat, olyan zenekarokkal és zenei stílusokkal is megismerkedünk, amik kívül helyezkednek komfortzónánkon, amelyekbe nem feltétlen botlanánk bele egy-egy szimpla bulin.

A Borsodi RockPart 16 pénteki felhozatala is jócskán tartogatott zenei csemegéket. Bár a Kowalsky meg a Vega-t nem kell senkinek sem bemutatni, slágereiket ezrek szeretik és énekelik, ahogy tették ezt Balatonszemesen is. Kowa karizmája és dumája pedig ezúttal is hozta a papírformát, sõt még egy bölcsességgel is ellátott minket: Semmi sem az, aminek látszik – ezzel nem nagyon tudunk vitatkozni. A magyar bandák sorát folytatta a 30 éves Ossian. A rock katonái csatasorba álltak, gyönyörû gitárszólók, instrumentális szerzemények és a maximális rock szólt teljes hangerõvel a Monster nagyszínpadról. Paksi Endréék nem szégyellték kimutatni érzelmeiket, Ahányszor látlak címû számukkal lírájukat is megcsillogtatták. A mondanivaló kiszakított minket, egy pillanatra megállt az idõ majd a rock zene hullámhosszán utaztunk tovább, mert, ahogy Endre is mondta, az élet egy utazás, aminek sohasem lehet vége. A külföldi sztárok sem várattak sokat magukra, színpadra lépett a Tesseract, akikvér komoly elõadásukkal mutatták meg nekünk, mint jelent a ’matek-metál’ kifejezés.A tört ritmusokkal, váltásokkal teletûzdelt koncert igazi ínyencségnek számított. Majd a csellók hangja pengeélesen hasított az éjszakába, következett, a finn Apocalyptica.

A csellisták jöttek, láttak és gyõztek. A koncertrõl csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, olyan komoly show-t produkáltak, amely a világ bármely színpadán megállta volna a helyét.A srácok úgy tépték a húrokat, mintha gitáron játszanának. Olyan elementáris energiákat közvetítettek, miközben rendkívüli összhangban dolgoztak, ami teljes tiszteletet és csodálatot váltott ki még az egyszerû halandókból is. A banda már 20 éve ûzi az ipart, de hogy milyen, amikor egy cselló éles hangja visít bele a levegõbe, majd megjön hozzá az eszméletlen iramú dobos kíséret, és az egész át csap heavy metálba? Iszonyúan jól szóltak, amihez még jött az erõs vizuális élmény, ott álltunk földbe gyökerezett lábbakkal, libabõrrel és hálás szívvel.

Az éjjel itt még nem ért véget, a Calibantette fel az i-re a pontot.Minden maradék energiánkra szükség volt, hiszen a banda olyan kíméletlen iramot diktált, fékezhetetlen pogóval és tombolással zártunk. A Borsodi RockPart 16 fináléjában még ránk vár ma este a Gamma Ray (GER), Lost Society (FIN), CarachAngern (NL), de érkezik a legnépszerûbb magyar rock zenekar a Tankcsapda is.
Rock, metál, Balaton, Borsodi RockPart 16