A Water Future - a Fenntartható Víz Jövõje címmel induló program tervezõbizottsági ülésén a társadalomtudomány és a természettudomány területeit összehangoló, fenntartható vízstratégia kidolgozásának kérdéseirõl és lehetõségeirõl tárgyaltak - mondta Szöllõsi-Nagy András, aki a Felsõbbfokú Tanulmányok Intézete - Institue of Advanced Studies Kõszeg (iASK) kutatójaként vezette az Intézet által szervezett eseményt. Bátor deklarációval készülnek a Budapesti Víz Világtalálkozó szervezõi. Budapest, 2016. július 27., szerda (MTI) - A vízgazdálkodás nem csupán mûszaki vagy politikai, hanem etikai kérdés is - hangsúlyozta az MTI-nek Szöllõsi-Nagy András, az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának (IHP) elnöke, aki elmondta azt is, hogy olyan bátor politikai deklarációtervezetet készülnek a november 28. és 30. között zajló Budapesti Víz Világtalálkozó (BWS) résztvevõi elé tárni, amelyet nem korlátoznak a kormányközi diplomácia óvatosságai.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által tavaly elfogadott fenntarthatósági keretrendszer 17 célt fogalmaz meg, köztük a szegénység és éhínség felszámolását 2030-ig. A célok között hatodikként szerepel a vízgazdálkodás fenntarthatóvá tétele is, ennek eléréséhez szeretne hozzájárulni egy következõ 15 évre szóló globális vízügyi stratégia elfogadásával a Budapesti Víz Világtalálkozó. Az Áder János köztársasági elnök meghívására második alkalommal megrendezett tanácskozásra 12 államelnök érkezik, de részt vesznek majd az ENSZ különbözõ szervezeteinek, valamint a nemzetközi tudományos életnek a képviselõi is - emlékeztetett Szöllõsi-Nagy András. A dokumentum - amelyet július 22-23-án az MTA Balatoni Limnológiai Intézetében állított össze a világtalálkozó szerkesztõbizottsága - többek között kimondja azt is: a 17 fenntarthatósági cél között a víz teremt kapcsolatot, hiszen alapvetõ hatással van a szegénység felszámolásának, az élelmiszerbiztonság megteremtésének és a társadalmi szolidaritás erõsítésének esélyeire is.

Afrikában a betegségek 80 százaléka kapcsolatban áll a vízzel. A szubszaharai területeken minden második beteg azért kerül kórházba, mert rossz vizet iszik - magyarázta Szöllõsi-Nagy András, aki tagja a Víz Világtanács kormányzótanácsának is. A tervezet globális kihívásként kezeli a vízgazdálkodás kérdését. A magyar szakember szerint ez azért fontos, mert az elmúlt 30 évben nagyon sokan állították, hogy a vízhez való hozzáférés és a szennyvíztisztítás lokális probléma. Ezzel szemben Szöllõsi-Nagy András szerint tény, hogy a globális klímaváltozás hatásainak 80 százaléka vízen, víz által és vízen keresztül manifesztálódik. Megjegyezte: mindez egyértelmû a kérdéssel foglalkozó kutatók és szakemberek számára, ám nem igazán ismert a politikai döntéshozók körében. A víz összekapcsol, nem pedig szétválaszt. A víz lehet konfliktus forrása, de a történelmet nézve azt látjuk, inkább együttmûködés tárgya volt, mintsem háborúé - hangsúlyozta Szöllõsi-Nagy András, aki kiemelte a tervezetbõl azt is, hogy a víz nem csupán mûszaki vagy politikai, hanem etikai kérdés is. Az emberiség 40 százaléka nemzetközi vízgyûjtõkön él, ezért fontos lenne, hogy a politikai döntéseket, technológia fejlesztéseket áthassa a felismerés, hogy a víz az emberiség legfontosabb közös kincse.

A deklarációtervezet foglalkozik a fenntartható vízgazdálkodáshoz szükséges - és az elmúlt 30 évben teljesen elhanyagolt - infrastruktúra, intézményrendszer és szakemberképzés kérdésével is. Becsléseink szerint, ha megakarjuk oldani Afrikában a vízhez való hozzáférés és a szennyvíztisztítás problémáját, akkor 300 százalékkal kell emelni a vízzel foglalkozó szakemberek számát. Ez nem csupán a doktori fokozattal rendelkezõ kutatókra vonatkozik, hanem a szakmunkásokra is - fûzte hozzá Szöllõsi-Nagy András, aki beszélt arról is, hogy Magyarországon is javítani kell a vízgazdálkodási szakmunkások és technikusok képzésén, az elmúlt évtizedekben ugyanis szinte teljesen eltûnt a kétkezi szakmai tudás.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) professzora fontos szempontnak nevezte a vízgazdálkodási rendszerek önfenntartó finanszírozásának megteremtését is. Elvekrõl van szó, hogy ingyen van-e a víz, vagy sem. Bizonyos kultúrákban a víz az ég ajándéka, ezért nem számolnak fel érte semmit. Ennek következménye, hogy nincs pénz a vízelosztórendszerek karbantartására. Kairóban például a hálózati veszteség mértéke 70-80 százalék, a víz minõsége pedig rossz - mutatott rá, kiemelve, hogy javasolják egy a Klímaváltozási Kormányközi Testülethez (IPPC) hasonlóan mûködõ önálló nemzetközi szervezet létrehozását, amely globális szinten hangolhatná össze a vízzel kapcsolatos stratégiai tervezést, és egyben ellenõrizhetné ennek megvalósulását is. Szintén a vízgazdálkodás jövõjérõl tanácskoztak neves nemzetközi szakemberek - többek között Charles Vörösmarty, a New York-i The City University professzora, Claudia Pahl-Wostl antropológus és Pavel Kabat, a holland klíma-kutatás szaktekintélye - részvételével július 25-én és 26-án a kõszegi Felsõbbfokú Tanulmányok Intézetében (IASK). A Water Future - a Fenntartható Víz Jövõje címmel induló program tervezõbizottsági ülésén a társadalomtudomány és a természettudomány területeit összehangoló, fenntartható vízstratégia kidolgozásának kérdéseirõl és lehetõségeirõl tárgyaltak - mondta Szöllõsi-Nagy András, aki a Felsõbbfokú Tanulmányok Intézete - Institue of Advanced Studies Kõszeg (iASK) kutatójaként vezette az Intézet által szervezett eseményt.