A természet önmagában tökéletes megoldásokat alkot, és ha ezeket megismerjük, mi magunk is fejlõdhetünk. De vajon miket vehetünk át az állatoktól, és ez hogyan hathat a humántechnológiákra? Az elismert természetvédõ és mûsorvezetõ, Patrick Aryee (aki többízben együtt dolgozott már David Attenborough-val) legújabb dokumentumsorozatában ezt a témát elemzi, azaz hogy hogyan alakítja az állatvilág a tudomány fejlõdését. Például, hogy mit vesz át az ûrtechnológia a zsiráfoktól, hogy kivédje a 9-11G-s nyomást, vagy hogy miképpen próbálják használni a delfinek kommunikációját a szökõárak elõrejelzéséhez. A Fejlõdés címû hatrészes alkotást a Viasat Nature csatorna tûzi majd mûsorára, 2022. április 11-tõl hétköznaponként 19 órától.

A zsiráfok forradalmasíthatják az ûrruhákat

Egy felnõtt zsiráf nyakának hossza meghaladja a két métert. Ahhoz, hogy ilyen magasra fel tudja pumpálni a vért, masszív szívre van szüksége: egészen pontosan az emberinél negyvenszer nagyobbra. De mi van akkor, ha egy zsiráf lehajol? Normál esetben annyi vér kerülne a fejébe, hogy az felrobbanna, de a világ legmagasabb állata megtanulta, hogyan cselezze ki a gravitációt. Izmok és speciális szelepek segítségével képes szabályozni a véráramot a testében: mikor felemeli a fejét, az alsó régiókban összeszûkülnek a megerõsített falu artériái, hogy a vére ne ott gyûljön össze, hanem a feje irányába áramoljon, ha pedig lehajol, akkor a nyakában lévõ izmok húzódnak úgy össze, hogy a vér ne zúduljon a fejébe. Egy szakértõi csapat jelenleg hasonló elven mûködõ ruházaton dolgozik az ûrhajósok és repülõgéppilóták számára. Egy asztronauta a földi gravitáció többszörösével is találkozhat felszálláskor, és ha eközben nem jut elég vér az agyába, akkor elájulhat, rosszabb esetben meg is halhat. Ez a jelenleg is fejlesztés alatt álló ruházat viszont a megfelelõ idõben és arányban növelné a nyomást az emberi test bizonyos részein.

A delfinek „beszéde” lehet a kulcs a szökõárak elõrejelzésében

A vízalatti földrengések által okozott szökõárak még ma is váratlanul érhetik az emberiséget. Lehet, hogy rendelkezünk olyan szenzorokkal, amelyek képesek a legapróbb földmozgásokat is érzékelni a tengerfenéken, de a begyûjtött jeleket a víz alatt továbbítani óriási kihívás. Még szerencse, hogy a természetnek már van egy megoldása erre a problémára! A delfinek az evolúció egyik csodája: csapatban dolgoznak és hanggal kommunikálnak, beszédükkel pedig sokkal nagyobb frekvenciatartományt fednek le, mint mi. Rengeteg információt képesek belezsúfolni egy-egy „füttybe” – olyanokat is, amelyeket az emberi fül nem érzékel. Míg a rádiófrekvencia teljesen elvész a vízben – a visszaverõdés, a víz minõségének változása, tereptárgyak, légbuborékok stb. miatt –, addig a delfinek hangja célba talál. Egyrészt azért, mert folyamatosan kalibrálják az általuk használt frekvenciákat, hogy az átvitel a lehetõ legoptimálisabb legyen, másrészt hogy a visszaverõdést és egyéb interferenciákat áthidalják, egyszerre több frekvencián közvetítik az üzenetet, amit aztán képesek fejben dekódolni és összerakni. Ezt az optimalizált, több frekvenciatartományban átküldött üzenetet próbálja reprodukálni néhány tudós, méghozzá egy vízalatti drótnélküli internethálózat kiépítésének részeként. Ennek segítségével sokkal jobban megérthetnénk a tenger mélyének mûködését, amely többé-kevésbé rejtve van elõttünk. Egy vízalatti földrengés esetén azonnal lennének információink a történésekrõl és annak várható hatásairól, ami életmentõ lehet. Bár a technológia kidolgozása még nagyon kezdeti stádiumban van, mégis kiemelt fontosságú, hisz az emberiség 40%-a tenger- és óceánpartok közelségében él.

A sivatag nagy túlélõinek számító tevéktõl kezdve a radioaktivitást tûrõ gombákon át a „fényevõ” csigákig, a természet tele van olyan csodákkal – vagy ha úgy tetszik: tökéletes gépezetekkel –, amelyek segítségével megreformálhatjuk a jelenünket, hogy megmentsük a jövõnket – ezekrõl értekezik a Fejlõdés címû dokumentumsorozat a Viasat Nature-ön.