A flamenco zene legnagyobb élõ legendája. Zenekarával az elmúlt 30 év szerzeményeibõl játszanak fellépéseiken. Az elõadást szólóban kezdi – ez a koncert egyik leggyönyörûbb pillanata. A mester és gitárja: az elsõ hangtól varázslattal telik meg a terem. Egyenesen a hallgatóság szívébe gitározza magát. Olyan dalokat játszik, mint az Antonia(lányának ajánlva), az Entre dos Aguas, vagy a Zyriab, amelyeknél szinte tapinthatóvá válik a zene iránt érzett szerelme. Elsõ nagylemezét, a Dos Guitarras Flamencast 1965-ben rögzítette. 1975-ben Fuente y Caudal albumával vágott bele az improvizálásba, az Entre Dos Aguas-szal pedig a rumba világába lépett, az addig jóformán csak mellékszereplõ flamenco gitárt világhírû hangszerré emelve. A cajon dob bevezetésével, a basszus és ütõhangszerek szerepeltetésével egyszerûen áthelyezte a hangsúlyt az akkori flamenco hangzásról. Az Almoraima, amelyben határozottan felülmúlta tanítómesterei, Niño Ricardo and Sabicas hangzását, a Siroco, amelyben dallammal és harmóniával hódol a flamenco elõtt, és a Luzia, amely élete egy sötét idõszakának gyümölcse csak néhány mérföldkõ, amely azt a forradalmi szellemet, ösztönt és tehetséget jelzi, amely Paco de Lucíát jellemzi. Más zenei stílusok iránti nyitottsága – amelyre példa John McLaughlin-nel és Al di Meola-val közös munkája – ötvözõdik kreativitásával és azzal az igyekezettel, amellyel a flamencót a mai világ részévé kívánja tenni. Paco de Lucía flamenco gitáros és az is marad, de törekvése, hogy a tradicionális flamencót új hangszerekkel és stílusokkal ötvözze, a spanyol zenészek egy teljes generációjára hatott. Francisco Sánchez Gómez Algecirasban, Cadiz megyében (Spanyolország) született 1947. december 21-én. Attól a naptól kezdve, amikor 5 évesen kijavította apja, a hivatásos gitáros Antonio Sánchez játékát, Paco végleg elkötelezte magát a gitár mellett. 26 megjelent albuma, díjak százai és a kritikusok egyöntetû véleménye tanúskodik arról, hogy látványos zenei forradalmat robbantott ki.