Az ERASMUS ösztöndíj az Európai Felsõoktatási Térség területén tanuló hallgatók más országok társintézményekben való tanulmányait segítõ program. Az Erasmus az Európai Bizottság egyik legsikeresebb és legismertebb programja, mely mostanáig több mint 2,5 millió egyetemi hallgató mobilitását segítette elõ Európában. A legtöbben 4-5 hónapra veszik igénybe az ösztöndíjat. A programban részt vesz az Európai Unió összes tagállama, illetve rajtuk kívül Norvégia, Izland, Liechtenstein, Törökország és Horvátország. A pár hónapos külföldi tanulmányokat az NYME-SEK is lehetõvé teszi. Börczi Bálintot, harmadéves Mûszaki menedzser szakos hallgatót kérdeztem a német nyelvterületen szerzett tapasztalatairól, és arról, hogyan került fél évre Grazba az ERASMUS ösztöndíj segítségével.

- Hogy sikerült elnyerned az ösztöndíjat? Egyáltalán honnan jött az ötlet külföldi tanulásra?
Ez a gondolat már középiskolás éveim alatt megfogalmazódott bennem, de a komolyabb elhatározás csak tavaly márciusban történt meg. Ambiciózus embernek tartom magam, olyannak, aki a maximumra törekszik és próbálja kihozni a lehetõségeibõl a legtöbbet. Ez az ösztöndíj hatalmas lehetõség volt számomra.
Amúgy a pályázat sok munkával jár, amíg az ember valóban kikerül a cél-országba, de csak azt tudom mondani, hogy a késõbbiekben minden egyes ráfordított perc többszörösen megtérül.
- Pontosan hol is voltál és mennyi ideig?
Öt hónapot töltöttem el Stájerországban, Grazban. Grazról tudni kell hogy négy egyetemével, valamint 50000 egyetemistájával, hatalmas egyetemi város.
- Milyen volt az egyetem? Voltak nyelvi nehézségeid? Sikerült jobban elsajátítanod a szükséges nyelvet?
Az elsõdleges célom a nyelvtanulás volt, amelyet úgy érzem sikeresen meg is valósítottam, persze lehetett volna többet, jobban tanulni, de azt hiszem, nem lehetek elégedetlen. Tudni kell, hogy attól függetlenül, hogy egy német anyanyelvû országban voltam, a legtöbb Erasmusos diák angolul kommunikál és köztünk, úgymond ez volt az anyanyelv. Kezdetben ez nagy nehézségeket okozott nekem, mivel nem beszéltem angolul, de a szemeszter végére nagyon sokat fejlõdtem belõle. A kinti egyetem rendkívül nemzetközi, Európa majdnem minden országából jönnek ide hosszabb-rövidebb idõre hallgatók. Én a Karl-Franzens-Universität-en hallgattam, mely számomra az itthoni lehetõségekhez képest, nagyon modernnek tûnt.
- Hogy érezted magad?
Mint minden dolog az életben ez sem csak a jóról szól, voltak nehézségeim, de a végére azt hiszem sokkal több pozitívum volt a szemeszter során, mint negatívum. Új kultúrákat, új embereket ismertem meg és mindezt úgy, hogy közben nagyon jól éreztem magam.
- Mit vettél észre mennyiben más ott az oktatás, az életkörülmények, lehetõségek?
Azt hiszem, hogy az életkörülmények közötti különbségek sok mindenre kihatnak, de nem hinném, hogy a kinti diákok okosabbak, értelmesebbek lennének. Szerintem a fõ különbség ami, az ottani oktatás javára dönt az a hozzáállás béli különbségek.
- Visszamennél a késõbbiekben esetleg még tanulni vagy dolgozni?
Mint mondtam, rendkívül jól éreztem kint magam, és valószínûleg egy rövidebb idõre szívesen kimennék még dolgozni, illetve tanulni. Az érem másik oldala azonban, hogy nem felejtettem el, hogy honnét származom és nem felejtettem el, hogy magyar vagyok.