Az 1959-ben született Youssou Ndour alapkõnek számít a szenegáli zenében és elbeszélõ elõadó-mûvészetben, s ez mûvészi személyiségének védjegyévé vált. Tevékenységét tradicionális énekes-elõadóként kezdte. Két év utcai színházi szereplés után Youssou karrierje 1972-ben indult be igazán, mindössze 13 évesen. Ekkor halt meg Papa Samba Diop, a dakari Star Band Mba néven ismert vezetõje. Youssou az õ emlékének szentelve elõadott egy dalt, amelyet õ írt ott, a helyszínen a szenegáli Saint-Louis Stadion színpadán. "Mindenki zokogott, én pedig egy kis örömet éreztem. Szinte tapintható volt vibrálás. Mba olyannak tûnt, mint egy halványuló csillag az égen." Youssou dala végén a közönség felállva vastapsban tört ki.
Egy kis srác, aki a dakari Soumbédioune parton az apró takgaal halakat gyûjtötte és sütögette, a kora reggeli órákban a medinai pékségek illatát szívta magába, egyszer csak a színpadon látta viszont magát. A karrierje elindult.
1981-ben, elhagyva a dakari Etoiles együttest, Youssou megalakította az iránymutató Super Etoile zenekart. 1984-ben mutatkozott be Párizsban az Africa Fête-n, a mali származású Mamadou Konté szervezte afrikai kulturális fesztiválon, ahol a Bercy Sportcsarnokban adtak elõ pánafrikai táncokat, mûvészeti produkciókat.
1990-ben jelent meg egyik legcsodálatosabb albuma, a Set, rajta a Medina címû dallal, egy tiszta, nosztalgikus és elégikus szerzeménnyel, benne egy Közel-Keletet idézõ trombitával, miután nappal az imára hívó müezzin, éjszakánként pedig egyiptomi bálványa, Oum Kalsoum hangját hallotta.

Peter Gabriellel találkozva 1984-ben, Youssou Ndour csatlakozott a "Band Aid for Ethiopiához"; 1988 pedig énekelt a Wembley-ben, amikor Nelson Mandela szabadult, majd fellépett Stinggel, Tracy Chapman-nel és Bruce Springsteennel az Amnesty International támogatásáért.

1996-ra a 7 Seconds-nek köszönhetõen, amelyet Neneh Cherry-vel duettben énekelt (1994-ban jelent meg a Wommat címû albumon Bob Dylan Chimes of Freedomjával együtt) világhírû lett. Ekkor rögzítette a nagyszerû Yandé Codou Sènével eredeti, szenegáli griot hagyományok szerinti stílusban a Voices of the Heart of Africát.
2003-ban felvette a murid vallást, a spirituális iszlám szufik hagyományai szerint, s ennek tiszteletére kiadta az Egypt címû albumot Kairóban a Fatai Salama által vezényelt helyi zenekarral. Két évvel késõbb, 2005-ben iszlám toleranciát hirdetõ himnuszáért Grammy-díjat kapott. A címe: Shukran Bamba, és egy forró köszönetnyilvánítás Amadou Bamba sejknek, a Murid Testvériség alapítójának: "Te tanítottál a megbocsájtásra és a könyörületre, s az erõszak és az arrogancia elutasítására."
Eddigi utolsó albuma, a Dakar-Kingston 2010-ben látott napvilágot, ezen a legendás jamaikai énekesnek, Bob Marley-nak tiszteleg, s a reggae-hez kapcsolódó zenei szálakat fûzi fel rajta. 2011-ben a Yale Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta, Szenegálban pedig turisztikai miniszternek nevezték ki. 2013 augusztusában elnyerte a jelentõs Polar Music díjat.
Ndour mindezek mellett továbbra is ugyanaz a kedves figura maradt hazája és az egyre növekvõ szenegáli diaszpóra számára.