Nagy visszatérõk és eddig itthon még nem látott produkciók szerepelnek a Sziget legfrissebben megjelent nevei között. A Prodigy, Lily Allen, a Ska P, a La Roux és Fink már bizonyított, s nem hiába várják vissza õket a rajongóik, míg az idei Szigeten elõször láthatjuk Miles Kane, a Palma Violets, Kavinsky, a Jagwar Ma és a Bonobo elõadását.

A most bejelentett nevek közt többen nem elõször lépnek fel a Szigeten, sõt vannak már “többszörösen szigetelõ” zenekarok is. Gerendai Károly ezzel kapcsolatban elmondta: “A Sziget programjainak kialakításakor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a közönség nagyobbik része mindig új látogató, akik a nagy visszatérõket is elõször láthatják majd nálunk, a hardcore rajongók pedig lelkesen kérik évrõl évre, hogy újrázzanak kedvenceik. Az esetleges fanyalgók is megérthetik, hogy azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha a Prodigy például minden évben az elsõ 5-ben végez a kívánsággépben. Az pedig biztos, hogy az újrázók eddig is hatalmas bulit csaptak minden alkalommal és ezt jó eséllyel most is elvárhatjuk tõlük” – tette hozzá a fõszervezõ. Akik eddig keveselték a pörgõs bulizenét a Szigetrõl, azoknak rögvest itt a Prodigy, mely 2014-ban ismét a Szigeten veszi kezelésbe fanatikus rajongótáborát. Azt ígérik, hogy Keith Flint és társai még a korábbi jelenéseket is felülmúló, szédületes és megveszekedett show-val szegezik majd a tömeget a fesztivál legnagyobb színpada elé. Pláne, hogy köztudott, mûhelyükben már egy ideje dolgoznak az új lemezükön, aminek megjelenése a Sziget utánra várható. Odacsapós koncertre számíthatunk a Ska P buliján is. A kilencvenes évek közepén öntudatára ébredt, a világ spanyol ajkú országaiban máig töretlenül népszerû madridi ska-punk együttes, a Ska P, szintén nagy visszatérõ a Szigeten. Zenéjük végtelenül életvidám, pörgõ ritmusú, minden hangjával a hétköznapi konformizmus ellen lázad, akárcsak provokatív dalszövegeik, melyek kérlelhetetlenül õszinte és társadalomkritikus üzeneteket hordoznak. Kiállásuk extrém, eddig hét nagylemezük jelent meg, a színpadon pedig a legintenzívebb produkcióra számíthatunk. Minden nagy fesztivál kívánságlistájára kell egy olyan fiatal, tehetséges és extravagáns popénekesnõ, aki nem megosztja a közönséget, hanem egyesíti, azért, mert annyira vonzó, annyira cool, annyira tud énekelni, és még annyi minden mást is tud. Lily Allen pontosan ilyen karakter. Öt éve már, hogy utoljára nálunk járt, közvetlenségével, õszinte bájával és emlékezetes színpadi show-jával lopta be magát a magyar közönség szívébe, és idén is mindent be fog vetni annak érdekében, hogy az ujja köré csavarja a rá kíváncsi tömegeket - a legkevesebb, amit várunk tõle, hogy harmadik szólólemezébõl ízelítõt ad nekünk. Négy megalkuvást nem ismerõ zenész alkotja a Londonból elszabadult Palma Violets-t, az egyik legtökösebb és legígéretesebb poszt-garázsrock bandát, amely az utóbbi idõben hírt adott magáról a szigetországban. Zenéjük, akárcsak stílusuk szabados, pimasz, nyers és faragatlan, kásás, szennyes és direktbe torzított gitárkarcolatokból áll össze. 2012 januárjában mutatkoztak be a BBC Radio 1-on, s a Best of Friends címû indulóval futottak be, melyet az NME teljesen egyértelmûen, az év legjobbjának választott, míg elkövetõit a legjobb új zenekarnak járó elismeréssel is díjazta.
Elly Jackson hangját minden popzenerajongó ismeri, élvezettel hallgatja és magából kikelve bulizik rá. A szintipop-lady társa és támasza a csillogásban Ben Langmaid producer-szövegíró-billentyûs; õk ketten a kétezres évek egyik legnépszerûbb popzenei produkciójának, a La Roux-nak az irányítói. Állandó fellépõi a világ legnagyobb könnyzenei fesztiváljainak, hozzánk 2011 után felfrissített repertoárral térnek vissza.
Az angliai Birkenheadban huszonnyolc éve született Miles Kane 2007-ben elhatározta, hogy ami addig szórakoztató idõtöltés volt a jövõben legyen eredményes is. A The Rascals 2008-ban megjelent bemutatkozó albuma, a Rascalize egycsapásra ismertté és népszerûvé tette a zenekart, Kane késõbbi karrierje szempontjából is kiváló elõtanulmányoknak bizonyult. Bár a Rascals hivatalosan nem oszlott fel, 2 Kane néhány éve a szólókarrierjére koncentrál: eddig két önálló munkát jelentetett meg, legutóbb tavaly a Don’t Forget Who You Are-t, amelynek anyagával készen áll arra, hogy maga mellé állítsa a Sziget közönségét. Tehetséges dalszerzõ, és karizmatikus elõadó, érdemes rá odafigyelni.
Finket, azaz Fin Greenall brit énekest, gitárost és dalszerzõt kreatív dalszövegírói tehetsége, igényes-romantikus és elgondolkodtató számai, valamint megfoghatatlan elõadói karizmája emeli ki a Nagy-Britanniában kóborló magányos hõsök millióinak sorából. Eddigi pályafutásának bõ tíz éve alatt öt nagylemeze készült el, legutóbb a Perfect Darkness-szel járt nálunk: ez az album a Guardian kritikusa, Caroline Sullivan szerint annyira felemelõ és imádnivaló, hogy sosem akarjuk, hogy vége legyen, és igen, emlékszünk, így éreztünk anno Fink koncertjén is 2012-ben. Most újra kísérletet teszünk rá, hogy megállítsuk az órákat, de csak azután, hogy Fink elkezdett játszani az idei Szigeten.
Kavinsky nem egy átlagos szintiboy, hanem egy szuperhõsi képességekkel rendelkezõ kúl figura. Megszemélyesítõje, az elektronikus zenész és producer Vincent Belorgey komoly egyéniség, az egyik meghatározó és legkreatívabb figurája a francia elektronikának. Gabriel Winterfield énekes-gitáros, a húros, szintis és dobgépes kellékeken kreativitását kiélõ Jona Ma, valamint Jack Freeman basszeros triója a Jagwar Ma. Zenéjükre a vegytiszta kivételével minden jelzõ illik: hiperIntelligens és elemien egyszerû, felszabadító és lehúzós, hipnotikus és földhöz ragadt, túlfûtött és rideg. Eddig egyetlen lemezzel, a Howlin'-nal büszkélkedhetnek, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy a kritikusok és pályatársaik elismerését kivívják. Élõben a legnagyobb fesztiválok népe gyõzõdhetett meg róla, milyen szédítõen hatásos produkciójuk, így nem is lehetne idõszerûbb, mint most, hogy besétáljunk szintetikus anyagokból szõtt álomcsapdájukba.
Simon Green, azaz Bonobo zenéje maga a legtisztább és legátszellemültebb transzcendentális meditáció. A természetes, minden körülmények között kockázat nélkül élvezhetõ tudatmódosulás megtapasztalása szinte felfoghatatlan boldogsággal, határtalan eufóriával ér fel, örömfaktora csak ahhoz a végtelenül pozitív reakcióhoz mérhetõ, mellyel rajongói a downtempo és a trip-hop mûfajt megreformáló elektronikus zenész új albumát, a The North Borders-t tavaly áprilisban fogadták.